Heraldikai leírás
Ívelt oldalú ékeléssel három részre osztott álló kerektalpú pajzs, melynek első vörös mezejében stilizált arany fa áll, második ugyancsak vörös mezejében leveles arany koronából jobbra fordult, első lábaival ezüst zászlót tartó nyakán ezüst nyíllal átlőtt arany oroszlán nő ki. Harmadik kék mezejében leveles arany koronából ezüstpáncélos jobb kar emelkedik ki, amely arany függőpecsétes pergamentekercset tart.
Címermagyarázat
Az arany fa motívuma a település régi pecsétjében szerepelt, az átvételével a történeti folytonosság is fejeződik ki. A második mezőben látható oroszlán a XX. század első felében itt földbirtokos Kacskovics család címerének sisakdísze, amelynek átemelése emlékeztet itteni jelenlétükre, Kacskovics Lajos alispán birtokosságára. A XIII. század végéig várnépek lakták a települést, akiknek a királyi udvar fenntartását és ellátását kellett ellátniuk, Magyaratádot ekkor a királyné hírnökei birtokolták. Ezt kívánja megjeleníteni az alsó mező szimbóluma.
A község rövid története
A falu első említéséről 1279-ből vannak írásos adatok. Ekkor Echad alakban fordult elő a dokumentumokban, 1332-ben pedig már egyházas helyként tartották nyilván. E területet a középkorban az Atádi, a Kéri és a Derecskei családok birtokolták. A török uralom alatt - hasonlóan sok más somogyi faluhoz - elpusztult a település, s csak a XVIII. század elején kezdett újra gyarapodni a lakosság. 1726-tól új földbirtokosok neve került a helyi krónikákba, mivel ekkortól a Jeszenszky és a Kacskovics családok lettek a tulajdonosok. A község népessége a XVIII. század második felére megközelítette az ezer főt, 1932-ben pedig 1049-en lakták. Csupán a II. világháború előtti évekre jellemző, hogy néhány német család is beköltözött.
A község lakossága a korábbi évszázadokban elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott, 1935-ben például a földek 56 %- a volt a kisbirtokosok tulajdonában. Az élénk gazdaságra utal az is, hogy a két világháború között 18 kisiparos nyújtott szolgáltatást a lakosságnak, ráadásul hat kereskedés is megélt a településen. A társadalmi szerveződés élénkségét mutatja, hogy már 1878-ban olvasókört alakítottak a faluban, 1912-től pedig a kisgazdakör adott keretet az egyesületi kulturális élethez. 1948-ig a községben két felekezeti iskola - a katolikus és a református - működött Magyaratádon. (Míg korábban az utóbbi vallás követői voltak többségben, addig mára fokozatosan megváltoztak az arányok. Most a lakosság 60 %- a római katolikus, 40 %- a református vallású.)
Rácegresről csak a török hódoltság utáni időkből vannak írásos emlékeink. Az idő tájt az Esterházy család birtokolta a környéket. Tőlük bérelte a XX. század elejétől Beck Miksa a földeket, majd kishaszonbérbe adta az uradalom cselédeinek. A földosztás után a területet megművelő családok már a maguk nevére telekkönyveztették a hercegi birtokot. Később a majorsági épületeket lebontották, anyagukból pedig önálló családi házakat emeltek.
A községhez tartozó Tátompusztát a középkorban még faluként tartották nyilván. A XX. század elejétől aztán majorsággá vált, amely híres volt szarvasmarha-tenyészetéről. A gazdaságban tavasztól őszig sok szerződtetett mezőgazdasági munkást, summást foglalkoztattak. A majorsághoz tartozó birtokot 1945-ben az állami gazdaság üzemegységeként működtették tovább. A hatvanas években a kastélyban foglalt helyet a kaposvári felsőfokú mezőgazdasági technikum. Napjainkban 108 lakója van a pusztának.
A II. világháború után a földosztás 110 igénylője között 809 kh. területet osztottak ki. Az első termelőszövetkezet 1951-52 között működött, ám igen csekély hatékonysággal. Jelenleg két nagyobb munkáltató van a településen: a Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet és a Gazdász Kft. ez utóbbi Tátompusztán telepedett meg.